Sztriptízes élmények

Tükörüveg front, villogó neonfény felirat, a nyitott ajtó előtt fekete ruhás, tagbaszakadt kidobóember a telefonját nyomkodva dohányzik.
Így fest annak a belvárosi night clubnak a bejárata, ami előtt állok. Este 8 felé jár, egy fiatal pár halad el a bár előtt, a fiú mintegy mellékesen megpróbál bepillantani a nyitott ajtón. Izgalmasnak tűnik így kívülről ez az egész világ.
A portás végre észreveszi, hogy egy ideje ott állok.
-Segíthetek?
Elmondom neki, hogy a meghirdetett munkára jelentkeztem, és mára hívott be próbanapra az üzletvezető.
Végigmér, majd int, hogy kerüljek beljebb.
Kis csalódás amikor belépek, az egész belső tér köpésnyi, színes, falra vetülő fényekkel, sötétbe boruló boxokkal, és az első dolog ami a szemembe ötlik, egy ízléstelen műkő szökőkút.
Tanácstalanul nézek körül.
A színpadon egy lány ül törökülésben, takaróba burkolva, teljesen belefeledkezve az újságjába; észre sem vesz. Vagy csak nem akar észrevenni. Amúgy sehol senki.
Végre előkerül az üzletvezető, aki barátságosan üdvözöl, és megmutatja hol kell felmenni az öltözőhöz.
-Majd ha átöltöztél, beszélgetünk.
Megköszönöm, és elindulok felfelé a lépcsőn.
Az öltözőben a kivilágított tükör előtt félmeztelen lány sminkel, egy másik a kanapén ülve vacsorázik, ketten öltöznek, egy harmadik pedig törülközőbe csavarva kerül elő a fürdőszobából.
Ők már kicsit több érdeklődést tanúsítanak felém, Barbiként mutatkozom be nekik, és átöltözöm. Kicsit hülyén érzem magamat, a szoknyám tízcentis, a cipőm sarka viszont tizennégy, nehéz benne még lépkedni is, bénázok egy sort amíg eljutok a másik tükörig. Jessica végignéz rajtam, megállapítja, hogy jó a felsőm, és megnyugtat, hogy majd belejövök, nem olyan nehéz ez.
-Akkor meg sem kérdezem, hogy táncoltál-e már valahol. -mondja kissé lesajnálóan, és felemelkedik a tükör elől.
Ő hét éve táncol, járt Angliában, Olaszországban, nincs szakmája, miért ne csinálná még amíg bírja, meg szeretik a vendégek. Kérdésemre, hogy hány éves, azt feleli, huszonnégy. Többnek néz ki, mindegy, nem feszegetem a témát. Inkább gyorsan feldobok egy olyan igazi ribancos sminket, és lebotorkálok a vendégtérbe.

- Nyolcra lent kell lenni, elvileg. Nagyon nagy a szigor.- forgatja a szemét Jessica. – Bezzeg régen…

- Mi volt régen?

- Sokkal jobb volt a hangulat. Mostmár a sok új picsa miatt muszáj Oszkárnak szigorúnak lennie. Idejönnek, aztán azt hiszik, mindent megtehetnek.- van ebben egy kis célzás is, úgy érzem, hiszen én is az „új picsák” közé tartozom
Lent halkan szól a zene, a színpadon már egy másik lány esemesezik, akit Mercédesz néven ismertem meg, a nyájas üzletvezető sehol.
Mindegy, leülök a bárszékre az egyik lány mellé.
- Teríts magad alá valamit- figyelmeztet Anita- nem túl tiszták a székek.
Anita nagyon vékony cigánylány, és alig néz ki tizenhatnak. Egy hónapja sincs még, hogy idekerült, elég közlékenynek tűnik, finoman elkezdem faggatni, először a múltjáról.
- A táncot most kezdtem, de nem először dolgozom az éjszakában.- mosolyog titokzatosan. Kérdésemre, hogy ez pontosan mit jelent, mesélni kezd.
- Vidékről költöztünk fel Pestre, két éve. Apám börtönben, anyám alkoholista. Egy ideig jártam szakközépbe, aztán meguntam, hogy soha nincs pénzem semmire. Vettem egy expresszt, kinéztem pár hirdetést, és végül egy masszázsszalonban kezdtem el melózni. - nagyot nézek- Kurva voltam, na.- mondja ki, cseppet sem szégyenkezve - Jó volt a pénz, nem volt fárasztó a meló, megvolt mindenem. A telómat is akkor vettem- mutatja csúcsmobilját. -Aztán összejöttem egy pasival, nem tudta mit csinálok, nem is akartam hogy megtudja, ezért eljöttem, és most táncolok. Nem rossz itt- néz körbe- de nem keresek annyit mint a masszázsban.
Kapok az alkalmon, és megkérdezem, mennyit lehet itt keresni.
-Az Oszkár nem mondta? Hát négy rugó az alap, amúgy meg ha meghívnak, akkor a pia 30 százaléka. Meg van a privát, az egy tízes.- felveszek az asztalról egy itallapot. Egy ásványvíz is 3000 forint.
- Az azért nem hangzik rosszul.
- Baszhatod ha nem jön be senki. Meg ha bejön is- fogja halkabbra a hangját- ezek a vén kurvák elhalásszák a jobb üzleteket.
Anita feláll, helyére rángatja a mikroszkopikus méretű szoknyáját, és a mosdó felé veszi az irányt.
-Csak ott lehet cigizni-magyarázza, és eltűnik.
Elhatározom, hogy kikérdezem valamelyik "vén kurvát". Jessica unatkozik a színpadon, úgy néz ki, elfelejtett újságot hozni magával. Egyáltalán, az egész helyet belengi valamiféle nyomasztó unalom. Egyáltalán nem így képzeltem egy nigh clubot.
- Itt mindig ekkora a forgalom?- teszem fel a kérdést csak úgy mellékesen, Jessicának címezve. A lány a telefonjára pillant.
- Kilenc óra.
- Jöhetne már valaki
- Unalmas, mi?- Jessica feltápászkodik, és fájdalmas arccal kezdi tapogatni, láthatóan szilikonozott melleit.- Három hete lett kész- magyarázza- a pörgések még egyáltalán nem mennek, de már gyógyul. Megint a telefonját nézi- Amúgy te jössz a színpadra.
Nem semmi, már vagy egy órája itt vagyok, vendég még nem járt bent, és először léphetek fel a színpadra. Jessica lekászálódik, most látom csak hogy nem is a táncos cipője van rajta, hanem kényelmes papucs.
Történelmi pillanat, én először a színpadon. Rettentő koszosnak tűnik, mintha hónapok óta nem lett volna letakarítva a zöld padlószőnyeg.
- Húsz percig kell fent rohadnod, hacsak nem jön vendég. - válaszolja meg Jessica a ki nem mondott kérdésemet.
- És ha jön?
- Akkor két számot végigtáncolsz. Nálunk az a szabály, hogy a második szám végére bugyi sem lehet rajtad.- leül arra a székre ami eddig az én helyem volt. - aztán jön a Tina.
- És akkor ha lejöttem a színpadról, kiküldenek a vendéghez?
- Ha van egy kis szerencséd, igen. Amúgy te kijárós leszel?
Nagyon bután nézhetek.
- Kijárós, az azt jelenti, hogy kimész a vendéggel hotelba. - magyarázza türelmesen.
- Úristen, dehogyis.
- A Tina például kijárós- int fejével a rövid, barana hajú lány felé. - Én persze nem vagyok az. Nem vagyok kurva.
Bólintok.
- Én sem. De gondolom ők többet keresnek.
- Hát, ha beleképzeled magad a faszi helyébe, jóhogy inkább fizetsz egy olyan csajnak aki a végén lekapja a habot, mint egy olyannak akit meg sem érinthetsz.
Hát persze. Jóhogy.
- Mennyit lehet összeszedni egy ilyen külső melóval?
- 50 rugó, óránként. De nem kapod meg az egészet, max a felét.
Kicsit elborzadok. Szóval mégsem annyira legális ez az egész. Ha belegondolsz, az üzletvezető egyben a stricid is.
Kínkeservesen telik le a húsz perc, Jessica láthatóan megunja a velem való beszélgetést és felmegy az öltözőbe, én pedig azon imádkozom, hogy nehogy most tévedjen be egy vendég. Szerencsém van, és fél tízkor átadom a helyemet a színpadon Tinának.
Tina élénk, közlékeny lánynak tűnik, elhatározom, hogy nem kérdezem a "kijárásról", csak ha magától rátereli a szót.
Elmeséli, hogy neki még az anyja is tudja mit csinál, sőt, ő varrja a fellépőruháit.
- Anyám varrónő. Ha gondolod majd beszélj vele, ha te is akarsz valami egyedibbet.
Megköszönöm a lehetőséget.
Megtudom még, hogy húsz éves, idén érettségizik, és nagyon szeretne továbbtanulni. Leginkább a vendéglátás vonzza, mert, mint mondja, abban még legalább van pénz. Hogy hogy jött a tánc? Hát, azt maga sem tudja, kevés volt a zsebpénze, és akart valami melót, amiben nem kell megszakadni. - Voltam én pultos is, de feleennyit nem kerestem, hatszorennyi munkával. A tánc meg már elsőre nagyon bejött, anyagilag is.
Épp megkérdezném, hogy átlagosan mennyit visz haza egy hónapban, amikor felhangosodik a zene. Mint egy villámcsapásra a lányok ledobálják magukról a kardigánokat, takarókat, Jessica belebújik az üvegtalpú cipőjébe, aki eddig valamelyik boxban hevert, most felpattan, Tina pedig feláll és elkezd táncolni.
A bejáratban pedig feltűnik a bár ma esti első vendége.
A korosodó úriember Oszkár kíséretében lép be a klubba, és megcélozza az egyik boxot.
Mi mosolygunk rá, és igyekezzük kitalálni, milyen nemzetiségű lehet. Végül az látszik a legvalószínűbbnek, hogy német.
- Fogadjunk hogy csak valami ruppótlan osztrák -Mercédesz ilyen pesszimista, de azért kigúvadt szemmel lesi, hogy mit rendel a vendég. Sört. Általános lemondó sóhajok. Aki sört rendel, az általában nem a pénzes fajta.
Tina meg közben táncol, meg kell hogy állapítsam, semmi ritmusérzéke, amit csinál az még vonaglásnak is rossz. Persze neki nem ez a fő profilja.
Anita következik, lámpalázasan megy fel a színpadra, most látom, hogy még soványabb mint amilyennek először sejtettem. Minden bordája kilóg, melle semmi, táncolni sem nagyon tud.

Oszkár közben kiviszi a megrendelt sört a vendégnek, majd odajön hozzánk.
- Mintha azt mondtad volna, hogy tudsz németül- bök rám hirtelen.
- Igen. tudok.
- No, akkor Mercivel rohanjátok meg az úriembert.

Mercédeszre nézek, de ő már meg is indult a "ruppótlan osztrák" felé, arcán bájmosollyal.

Aztán amikor leülünk, akkor kiderül, németül csak annyit tud, hogy "Guten Abend", de ez nem zavarja abban, hogy teljesen lestoppolja magának a vendéget. Igazi rámenős csaj, állapítom meg magamban, és próbálom fenntartani a beszélgetés fonalát. Pár perc elteltével odajön Oszkár, és megkérdezi, hogy hozhat-e valamit nekünk.

Az öreg bólogat, Mercédesz az itallapot vizsgálja, de szinte rögtön válaszol.

- Red vájn. – jelentőségteljesen néz rám, mire én is ugyanezt kérem. Később megnézem az itallapon, 3 deci vörösbor ára 20 és 30 ezer forint között van. Mégsem annyira ruppótlan ez az osztrák.

Oszkár a pult felé távozik, és elkezdődik a show. Egy italért topless table dance jár, amíg a rendelés meg nem érkezik. Tehát felső le, és lényeg, hogy a melleid minél közelebb legyenek a vendég arcához. Legalábbis az ember ezt gondolná, ha Mercédesz ténykedését nézi.

Végül megérkezik a kétszer három deci vörösbor, egy-egy energiaitalos dobozzal együtt. Arra már magamtól kell rájönnöm, hogy a szívószál és a félig üres doboz arra szolgál, hogy ebbe köpködjük vissza az italunkat.

Mercédesz őrült iramban fogyasztja az italát, igyekszem utólérni, hogy aztán Oszkár megjelenhessen a kis tálcájával, és rábeszélje a vendéget egy újabb körre.

A vendég az itallapot nézegeti, fejét vakarja, és azt mondja, talán majd később. Mercédesz rögtön kapcsol.
- Privát densz, hundert júró, tventi minitsz!- mosolyog mézédesen- Only for you, bad boy! - megmarkolja jól fejlett melleit, és rákacsint az öregre, aki persze rögtön kész van tőle, a pénztárcájában kotorászik, és bólint. Mercédesz kérésére elmondom neki, hogy előre kell fizetni, lecsengeti a száz eurot, meg az italok árát Oszkárnak, és már mennek is a privát box felé. A privát boxot egy redőnnyel lehet elválasztani a vendégtér többi résztől, állítólag be van kamerázva, de a kamera szinte soha nincs bekapcsolva.
- Nnna, erről beszéltem- mondja Anita, amikor leülök mellé.- Rafkós egy kurva.
Idő közben megint én következem a színpadon, szerencsére csak tessék-lássék kell mozognom egy kicsit amíg a vendég a privátban van.
Az idő amit bent töltenek szerintem nincs húsz perc, miután kijön, a férfi felhajtja a maradék sörét, majd sietve távozik.
A zene elhalkul, a lányok arcáról leolvad a kötelező mosoly, és mindenki visszasüpped a tespedtségbe, ami az egész éjszakát jellemzi ezen a helyen. Ismét Tina van a színpadon, de nincs már kedvem beszélgetni vele.

Elég kiábrándult vagyok.
Oszkár ül mellém.
- Na, hogy tetszik?- kérdi, majd válaszomat meg sem várva, folytatja- Nem kell ám elkeseredni, hogy most nem te kerestél. Merci az egyik legjobb alkalmazottam, szinte mindenkiből kiszed valamit. Ilyen arccal tuti hogy fogsz még nálunk többet is keresni.- mosolyog bíztatóan- Nem egy nagy forgalmú hely, de legalább nem vagyunk feketelistán. Az áraink is viszonylag szolidak. A lányok,- néz körbe a teremben- hát a lányok olyanok amilyenek. Agyatlan kurva a legtöbbjük, de Mercédesztől például lehet mit tanulni. Biztos könnyen beilleszkedsz majd!
Feláll, előveszi a telefonját és kisétál.
Pedig lett volna még néhány kérdésem, mint leendő "alkalmazottnak", és mint riporternek egyaránt.
Lassan tizenegy óra. Amikor arra gondolok, hogy még hátravan minimum négy óra, sikoltozni tudnék. Körbenézek, minden táncoslány újságot olvas, esetleg a telefonjával van elfoglalva. Megpróbálom folytatni az elkezdett beszélgetésünket Anitával, de a kezdeti közvetlenség eltűnt belőle, szinte ellenségesen válaszolgat, talán megbánta hogy annyi mindent elmondott magáról.
Úgy gondolom, nincs értelme tovább itt maradnom, megkeresem Oszkárt, és közlöm vele, úgy döntöttem, hazamegyek, mégsem fekszik annyira nekem ez a munka.
Oszkár sajnálkozik, hogy így döntöttem, ennél jobban már csak azt sajnálja, hogy mivel nem töltöttem le a 8 órát, ki sem tud fizetni.
Mosolygok, nem baj, tényleg, három órája sem vagyok itt.
Felmegyek az öltözőbe, lemosom a sminkemet és átöltözöm.
Lent elköszönök a lányoktól, úgy tűnik, senkit nem lep meg a távozásom, alig köszönnek vissza.

Hazafelé, ahogy sétálok a buszmegálló irányába, arra gondolok, hogy holnap fel kéne raknom a táncos cipőmet a vaterára.

Meghirdetem féláron.